A sebesültek, rokkantak napról-napra szaporodnak. Falábak, mankók kopognak, felkötött karukat emelik, a hátrataszított sapka alatt homlokuk sárgán világít, s csontravedlett torz képükből orruk hegyesen előremered, mint a holtaké. Fásultak, szomorúak, sötétek, hallgatagok, órákig elülnek a napfényen, s csak az ajkukon parázsló cigarettavég mutatja, hogy élnek és néha a feketére viselt kötésrongyokon átüt piros vérük. A falú is elszótalanodik a láttukra, mintha halott emberek sétálnának benne. Néha egyik-másik öreg ember megpróbálja szóra birni: Az asszonyok nappal sírnak, éjszaka átkozódnak, de az élet nem állhat meg, dolgozni kell. Már hajnalban sietnek a mezőre. A béna férjet ráemelik a sz…
Or read it translated: 日本語 · 中文 · हिन्दी · Español · العربية · Français · বাংলা · Português · Русский · Bahasa Indonesia · اردو · Deutsch · Kiswahili · 한국어