A sebesültek, rokkantak napról-napra szaporodnak. Falábak, mankók kopognak, felkötött karukat emelik, a hátrataszított sapka alatt homlokuk sárgán világít, s csontravedlett torz képükből orruk hegyesen előremered, mint a holtaké. Fásultak, szomorúak, sötétek, hallgatagok, órákig elülnek a napfényen, s csak az ajkukon parázsló cigarettavég mutatja, hogy élnek és néha a feketére viselt kötésrongyokon átüt piros vérük. A falú is elszótalanodik a láttukra, mintha halott emberek sétálnának benne. Néha egyik-másik öreg ember megpróbálja szóra birni:
Az asszonyok nappal sírnak, éjszaka átkozódnak, de az élet nem állhat meg, dolgozni kell. Már hajnalban sietnek a mezőre. A béna férjet ráemelik a sz…
Your support pays for translating these classics into more languages.
Support for $12/month DonateSubscribers read with instant translation, without waiting for the free daily limit.