A csöndes nyári éjszakában tisztán lehetett hallani, amikor a dunai kapitány, kétségkivül a sok utasra való tekintettel, a vén tengerészt pózoló hangon kiáltott a szócsőbe:
A fahid megrecscsent, s a kerekek dolgozni kezdtek. A habzó vizen megindult Pest felé a fekete hajó, amelynek oldalában hosszu sor kis négyszögü ablak világolt sárga fénynyel, s ahogy mindinkább távolodott a szigettől, olyan volt, mintha a Duna fenekén fáklyások kisérték volna, magával vitte az izzó fénysávokat. Gyorsan haladt lefelé, s hogy kiért a viz közepére, látni lehetett, hogy pazarul okádja a vastag fekete füstöt, de mintha belefogózott volna a kéményével, ezt is magával huzta, éppugy, mint azt a halaványan fényl…
Your support pays for translating these classics into more languages.
Support for $12/month DonateSubscribers read with instant translation, without waiting for the free daily limit.