Életünk valamelyik napján fölkeresnek bennünket ifjúságunk alakjai, egyik a másik után, mindenik a maga idejében és beszélnek velünk a halottak is. De nem csak lelkileg, amikor elvonulva visszagondolunk a multra, hanem gyakran testileg is, személyesen és rendszerint azok, akik nem csak közel állottak hozzánk, hanem akik döntő befolyással voltak az életünkre. Röpke létünk e jelenségét ám mondja, aki akarja, véletlennek, szeretetünk sejtő szelleme lelkünk legmélyén fölismeri a dolgok értelmének csodálatos és egyszersmind egyszerű összefüggését és a véletlenben való hitet elnyomja a fény, amelyet jól megértett végzetünk képe sugároz ki. Ez alakok visszatérésének mélyebb jelentősége az, hogy fi…
Or read it translated: 日本語 · 中文 · हिन्दी · Español · العربية · Français · বাংলা · Português · Русский · Bahasa Indonesia · اردو · Deutsch · Kiswahili · 한국어