Friss rózsaszinnel kel a hajnal messze a kék hegyeken túl. És rózsaszinnel szomorodik el az égboltozat alkonyatkor, amikor szerelmes zenét suttognak egymásnak illatnyelven a virágok. Felhő sohasem járt azon a vidéken, esőt sohse láttak, akik arra laknak. Csupa kék a mennybolt, nappal világos, éjjel mélységesen sötét. Ott különös filozófiával élnek az emberek, s talán csak ezzel magyarázható, hogy éppen ott esett meg az én mesém, amelyben ugyan kevés morált fogsz találni, kedves olvasó, de legalább lesz benne az életnek valamelyes filozófiai fölfogása.
Messze, igen messze, Ázsia kellő közepén volt az Abomár király birodalma. Boldogan éltek benne az emberek, mert nagyon ritkán történt valami …
Your support pays for translating these classics into more languages.
Support for $12/month DonateSubscribers read with instant translation, without waiting for the free daily limit.