A negyvenes évek közepén Erdély még messze volt Pesttől, szinte a világ vége. Hirek onnan csak az utasok révén szivárogtak be. Járt ugyan az «_Erdélyi Hiradó_» is, de igen kevés helyre, s azt is három-négy napig hozta a posta a szörnyű alföldi utakon, mégis úgy a «_Csigá_»-nál, a hol az írók, ujságírók vacsoráltak, mint a magasabb régióban, az akkor szereplő politikusok: Széchenyi István, Deák Ferencz, Eötvös József környezetében a «_Nemzeti Kaszinó_»-ban, a hol esténkint találkoztak, vagy a Heckenast kiadói irodájában, a hol nappal kaszinóztak, egy erdélyi embert – Kemény Zsigmondot – kezdtek sűrűbben emlegetni, mindinkább hangoztatván:
Harminczéves fiatal embernek mondták, de úgy írt a «_…
Your support pays for translating these classics into more languages.
Support for $12/month DonateSubscribers read with instant translation, without waiting for the free daily limit.