A negyvenes évek közepén Erdély még messze volt Pesttől, szinte a világ vége. Hirek onnan csak az utasok révén szivárogtak be. Járt ugyan az «_Erdélyi Hiradó_» is, de igen kevés helyre, s azt is három-négy napig hozta a posta a szörnyű alföldi utakon, mégis úgy a «_Csigá_»-nál, a hol az írók, ujságírók vacsoráltak, mint a magasabb régióban, az akkor szereplő politikusok: Széchenyi István, Deák Ferencz, Eötvös József környezetében a «_Nemzeti Kaszinó_»-ban, a hol esténkint találkoztak, vagy a Heckenast kiadói irodájában, a hol nappal kaszinóztak, egy erdélyi embert – Kemény Zsigmondot – kezdtek sűrűbben emlegetni, mindinkább hangoztatván: Harminczéves fiatal embernek mondták, de úgy írt a «_…
Or read it translated: 日本語 · 中文 · हिन्दी · Español · العربية · Français · বাংলা · Português · Русский · Bahasa Indonesia · اردو · Deutsch · Kiswahili · 한국어