Reggel, mikor felébredt, nehéz ködök feküdtek az utcán, de az ég tiszta lehetett – vérvörös korong a barátságtalan nap és valami fojtó szag szürődött be a rések között. Fáradt volt, egészen sajátságos fáradtságot érzett ezen a reggelen, ami jó is volt, de egyuttal nyugtalanitotta. Az utóbbi napok szorongásai most elmultak és ő most elhatározta, hogy többé nem is szabad azoknak visszatérni.
Öltözködés közben többször gondolt erre. Hiszen nagyon könnyen el lehet intézni minden gyötrődést és fejtörést és aggodalmat. Egy, kettő, három, mondja az ember hangosan és elhatározza, hogy mire kimondta, hogy »három« már nem gondol arra, amire az elébb gondolt. Vagy igy: szomoru vagyok, de ez nem jó, vi…
Your support pays for translating these classics into more languages.
Support for $12/month DonateSubscribers read with instant translation, without waiting for the free daily limit.