Szindbád, aki a régi, ábrándos és regényeskedő felvidéki városba gyakran elutazgatott régi házakhoz, régi barátokhoz és régi órákhoz, az álarcos-bálon fekete selyem papi öltönyben jelent meg, mert ebben az öltözetben még jobban tetszelgett magának, mint a középkori zsoldos-vezér pazar bivalybőreiben. Fehér keztyűt húzott és lángpiros selyemmel fedte be az arcát, csattos abbé-cipőit már a tánchoz nyújtogatta, amikor egy szevillai asszony marabú-legyezőjével megérintette a vállát.
Szindbád végignézett a szevillai menyecskén. Nem ismerte meg, tehát még inkább csodálkozott, hogy amaz teljes biztossággal fölismerte. A hang kellemesen csendült a fekete álarc alól, az áll gömbölyü volt, szép szava…
Your support pays for translating these classics into more languages.
Support for $12/month DonateSubscribers read with instant translation, without waiting for the free daily limit.