Tegnap este megint olvasgattam az ágyban, rideg legényi ágyamban, gyertyavilág mellett. Olvasgattam, noha Szlovicsák néni, öregedő porhüvelyem hűséges gondviselője, nem egyszer keményen megkorholt már eme, szerinte mindenképen balgatag és veszedelmes cselekedetemért. De hát, mint minden igazi agglegénynek, nekem is vannak megrögzött rigolyáim, amelyeken még Szlovicsák néni hatalma is megtörik. Pedig, bizony mondom, nagy az ő hatalma én felettem! Szeretem ezt a régi és örökké modern nagy írót, akinél édesebb szavú, szellemesebb magyar csevegőt én maig sem ösmerek. De talán nem is csupán az írót szeretem én őbenne. Valami melegebb, eleven emberi érzés vonz e rég halott és örökké élő nagy embe…
Or read it translated: 日本語 · 中文 · हिन्दी · Español · العربية · Français · বাংলা · Português · Русский · Bahasa Indonesia · اردو · Deutsch · Kiswahili · 한국어