Az 1852-ik év örökre szomoru emlékü lesz Erdély történelmében, mert az üldöző rendszer ekkor egész gyülölettel dühöngött s teljes erővel űzte korlátlan uralmát. Százanként fogdosták be a haza polgárait s vádolván őket hazaárulással és felségsértéssel, csapatonként itélték el 10–20 évre, sőt kötélre is. E sorok irója is a vádlottak között volt, aztán az _elitéltek_ közé került 12 esztendővel. Telik az idő, múlik az élet; – s ezért mint érdekelt fél eljöttnek láttam az időt, hogy mig végső feledékenységbe mennének a történtek, saját részemről följegyezzem s közhasználatra adjam, a mit e szomoru, de érdekes és tanuságteljes korszak eseményeiből részint magam tudok, részint másoktól megtudtam, …
Or read it translated: 日本語 · 中文 · हिन्दी · Español · العربية · Français · বাংলা · Português · Русский · Bahasa Indonesia · اردو · Deutsch · Kiswahili · 한국어