Tanitsatok feledni! Egykor hosszu emlékezetért imádkozám, most átkozom őket, kik ez ösztönt belém korbácsolák. Napjaim egyszerün, s nyugodtan folytak le, de a véletlen közibe sodort egy napot, szépet, végtelenűl szépet, egy napot boldogsággal és mennyel telvét; egy napot, mely ugy áll eddig leélt napjaim közt, mint óriási sivatagon egy bájoló rózsa. És e szép nap megzavará lelkemet. – Boldogtalan én! kinek olly kevés szép jutott az életben, hogy még azon egyetlen, – azon tündéri nap szépségeire csak kinnal emlékezhetem; de mikor vágyakat ébreszte bennem, szilárdságomból és eszméimből kiforgatott, akaratomat meghajtá… átko… nem, áldott legyen emléke, hisz e nap nélkül alig tudnám elképzelni, …
Or read it translated: 日本語 · 中文 · हिन्दी · Español · العربية · Français · বাংলা · Português · Русский · Bahasa Indonesia · اردو · Deutsch · Kiswahili · 한국어