Tanitsatok feledni! Egykor hosszu emlékezetért imádkozám, most átkozom őket, kik ez ösztönt belém korbácsolák. Napjaim egyszerün, s nyugodtan folytak le, de a véletlen közibe sodort egy napot, szépet, végtelenűl szépet, egy napot boldogsággal és mennyel telvét; egy napot, mely ugy áll eddig leélt napjaim közt, mint óriási sivatagon egy bájoló rózsa. És e szép nap megzavará lelkemet. – Boldogtalan én! kinek olly kevés szép jutott az életben, hogy még azon egyetlen, – azon tündéri nap szépségeire csak kinnal emlékezhetem; de mikor vágyakat ébreszte bennem, szilárdságomból és eszméimből kiforgatott, akaratomat meghajtá… átko… nem, áldott legyen emléke, hisz e nap nélkül alig tudnám elképzelni, …
Your support pays for translating these classics into more languages.
Support for $12/month DonateSubscribers read with instant translation, without waiting for the free daily limit.