Amig a temetőben ballagtunk, nem szólt egyikünk sem. Hanem amint kiértünk a kapun, Doktor Fontos, a kitünő városatya, nagyot lélekzett és megszólalt ilyeténképpen:
– Csakhogy ezen is tul vagyunk. Igazán, már kezdtem rosszul érezni magamat. Micsoda temetés! Hiszen, megvallom, én nem szeretek semmiféle temetést. Ugy vagyok, mint volt a nagy Luther Márton, aki nem türte az esztelen pompát. Nem is szoktam én részt venni semmiféle végső tisztességben. „Dom Sebastian“ gyászos indulója iránt valóságos idioszinkraziával viseltetem; megrontja az emésztésemet. Hanem hát egy tisztességes polgári temetés, tapintatos pappal, illedelmes gyászoló néppel, szóval egy ildomos, szolid temetés még csak hagyján…
Your support pays for translating these classics into more languages.
Support for $12/month DonateSubscribers read with instant translation, without waiting for the free daily limit.