Uram! Egy „vén leány“ küldi önnek ezt a könyvet. Növendék leány voltam, mikor az első szót leírtam e könyvbe, vén leány vagyok most, hogy könyvem utolsó oldalára írom: _vége_. Igen, vége. A könyv betelt s annak, mit életemből regénynek, vagy legalább regénybe illőnek nevezhetek, folytatása nincs. Érzem, hogy, bár nem vagyok még harminc éves, vége az ifjuságnak, örökre vége. Az én ifjuságomnak, melynek egén többször borongott gyászfekete felleg, mint ahányszor verőfény mosolygott, s mely mégis csak ifjuság volt. Ábrándokkal, reményekkel teljes, bohó ifjuság, melyet álmatlan éjszakákon visszasír a szívem… Bolond szív, sírhatsz, az aranyos, szép ifjukor elmult, elenyészett, nem maradt egyéb bel…
Your support pays for translating these classics into more languages.
Support for $12/month DonateSubscribers read with instant translation, without waiting for the free daily limit.