Jaj, hogy szerettem volna élni régen, Vén századok bús mélyein, korábban, Mikor a lélek nyilt, a jóság s nem ma A buta »modern technika« korában. Otthontalan bolyongok, hazavágyván És sírva vágyom vissza, ami volt már, Akkor a szemek föl az égre néztek S úgy állt a szív, mint liliomos oltár. Az emberek akkor meghaltak őszen, Mosolyogván az aszú, édes őszben Szivükbe hordták az örök szerelmet S mindég holdfényben mondták, hogy: _szeretlek_.
Jó emberek között folyt volna éltem, Tán itt, ahol most élek észrevétlen. Köröttem – essős akvarell – Tabán, Nyugodt lennék, vagy boldog is talán. Ülnék otthon az ablakmélyedésben, Sétálnék egy-egy régimódi, halvány Leánnyal a haldokló némaságban, Vagy bo…
Your support pays for translating these classics into more languages.
Support for $12/month DonateSubscribers read with instant translation, without waiting for the free daily limit.