_Mai ember már alig tud mezitláb járni, s alig gondolkozik máskép, mint könyvből._ Engem minden meghat, néha könyhullatásig megindít, ami emberi munkával függ össze, ami emberi erőfeszítésre emlékeztet, ami kicsiben vagy nagyban képét mutatja a hősiességnek, melylyel nemünk az ő mezítelen és védetlen szomorú állatiságából jóvá, nemessé s müveltté küzdötte föl magát. A szépséget is ugy szeretem igazán, ha ily emlékeztetés vegyül hozzá; lehet, hogy ez már a kultúra túlfinomultsága: de érzésem s itéletem szerint a vad embernél, a vad állatnál s a vadregényes természetnél nemcsak közelebb áll szivemhez, de szemem számára is szebbnek tetszik az ápolt és jól öltözött ember, a szelídített és tenyé…
Or read it translated: 日本語 · 中文 · हिन्दी · Español · العربية · Français · বাংলা · Português · Русский · Bahasa Indonesia · اردو · Deutsch · Kiswahili · 한국어