A fővárosnak a liget felé eső részében, apró és nagy, büszke és szerény, pöffeszkedő és csöndes villák között egy emeletes, csinos, lassan feketedő kőkockákból épült, barátságos ház állt, amelyet üde kert zöld lombjai öveztek. Nyaranta erre ballagva, az ember a fák közt szines ernyőjü sátrakat, fehérruhás kisasszonyokat, hangos szóval futkosó ölebeket s a terraszon rendszerint vendégekre terített asztalt látott: mindez kellemes benyomást tett s azt mutatta, hogy a ház lakói nemcsak jómódu, de jókedvü emberek is. Télen a kert rózsafái szalmába voltak csavarva, a kavicsos utakról kora reggel elsöpörték a leveleket s a tar fák közt jobban előtérbe lépő házon a kéménytől a pincéig minden csinra …
Your support pays for translating these classics into more languages.
Support for $12/month DonateSubscribers read with instant translation, without waiting for the free daily limit.