A fővárosnak a liget felé eső részében, apró és nagy, büszke és szerény, pöffeszkedő és csöndes villák között egy emeletes, csinos, lassan feketedő kőkockákból épült, barátságos ház állt, amelyet üde kert zöld lombjai öveztek. Nyaranta erre ballagva, az ember a fák közt szines ernyőjü sátrakat, fehérruhás kisasszonyokat, hangos szóval futkosó ölebeket s a terraszon rendszerint vendégekre terített asztalt látott: mindez kellemes benyomást tett s azt mutatta, hogy a ház lakói nemcsak jómódu, de jókedvü emberek is. Télen a kert rózsafái szalmába voltak csavarva, a kavicsos utakról kora reggel elsöpörték a leveleket s a tar fák közt jobban előtérbe lépő házon a kéménytől a pincéig minden csinra …
Or read it translated: 日本語 · 中文 · हिन्दी · Español · العربية · Français · বাংলা · Português · Русский · Bahasa Indonesia · اردو · Deutsch · Kiswahili · 한국어