Note: Images of the original pages are available through HathiTrust Digital Library. See https://hdl.handle.net/2027/hvd.32044011891215 „Tegnap este tiz órakor érkeztem meg a gőzhajóval és még csak annyit ismerek Budapestből, amennyit az állomás melletti kis vendégfogadóban, a Piros almában láttam; kedves arcu öreg korhelyeket, magukban mosolygó sörivókat, forró szájukat hideg borral öblitgetőket… Valamint nem ismerek többet a városból, mint a cipőket, amelyeket éjjel a szálloda folyosóján láttam a bezárt ajtók előtt és ezek a cipők külsejükkel elmondták, hogy alvó gazdájuk boldog, vagy boldogtalan,“ gondolta magában Rezeda Kázmér borus reggeleken, amikor szomoru álmából felébre…
Or read it translated: 日本語 · 中文 · हिन्दी · Español · العربية · Français · বাংলা · Português · Русский · Bahasa Indonesia · اردو · Deutsch · Kiswahili · 한국어