„Tegnap este tiz órakor érkeztem meg a gőzhajóval és még csak annyit ismerek Budapestből, amennyit az állomás melletti kis vendégfogadóban, a Piros almában láttam; kedves arcu öreg korhelyeket, magukban mosolygó sörivókat, forró szájukat hideg borral öblitgetőket… Valamint nem ismerek többet a városból, mint a cipőket, amelyeket éjjel a szálloda folyosóján láttam a bezárt ajtók előtt és ezek a cipők külsejükkel elmondták, hogy alvó gazdájuk boldog, vagy boldogtalan,“ gondolta magában Rezeda Kázmér borus reggeleken, amikor szomoru álmából felébredt és ezüstlakodalmat ülhetett volna a bánattal…
Huszonöt esztendeje lakott Pesten és akkor érezte magát legjobban, amikor feltette magában, hogy cs…
Your support pays for translating these classics into more languages.
Support for $12/month DonateSubscribers read with instant translation, without waiting for the free daily limit.