Mostanában gyakran látni az ilyesmit: rozzant kis szekér, amelynek kenderhámjába maga a gazda görnyed igavonónak. A szekeren pedig összedobálva mindenféle lim-lom, amit az első rajtaütés riadalmában kapkodott össze a pusztulásnak hagyott hajlékból a háborús vidék szerencsétlen lakója. Mögötte ég a látóhatár, nehéz füsttől terhesednek meg a felhők és ő meggörnyedve cipeli hitvány kincseit – maga sem tudja hova, meddig.
Néhol, ha megállhat a lelkendező menekülésben, lerakodik az útszélen egy kis pihenésre. A szekér-derékból lekerül az ágy, a cihátlan párnák, egy törött lábú asztal, egy rozoga szék. Isten szabad ege alatt, dérlepte gyöpön rögtönződik egy éjszakára a falatlan, tetőtlen hajlék. …
Your support pays for translating these classics into more languages.
Support for $12/month DonateSubscribers read with instant translation, without waiting for the free daily limit.