Két és három óra közt, amikor minden villámló napfényben ragyogott, hirtelenül eltűnt íróasztalomról az aranyórám. Egy pillanatig szédülő fejjel álltam ott, álmos szememet az íróasztalra meresztve, az óra hült helyére, melyen apró arany-pocsolyában forrott és bugyborékolt a fény és a melegség. A délután szilaj világításában mindez hihetetlennek tetszett. Valami erőszakos és robbanásszerű van minden lopásban. Utána pedig oly nagy a csend. A szobában senki. Áruló nyom sincs. Öt percre ledőltem a másik szobában, a diványra és míg a szerelő feltette a csillárt, elaludtam, a szerelő pedig meglátta az órát, zsebre dugta és eltünt. Az ajtót becsapta maga után. Más senkise volt a lakásban. Bizonyár…
Or read it translated: 日本語 · 中文 · हिन्दी · Español · العربية · Français · বাংলা · Português · Русский · Bahasa Indonesia · اردو · Deutsch · Kiswahili · 한국어