Incze kétszer utazta körül a földet: az utazás minden neméhez hozzá volt már törődve s most azt érzé, hogy kifáradt és türelmetlen. A szélcsend a tengeren, a veszteglés a pusztában, a tábori nyomorúság soha sem kedvetleníté el; hajh! akkor ott volt mellette maga a minden utak czélja: a nő; az enyim, a minden. – Most az a mély tenger fenekén fekszik s most aztán a legrövidebb út is oly végevárhatlan hosszú!
Incze megkisérté üldöző gondolatait más régiókba átcsalogatni. Nem mentek oda. Gondolkozott a nagy missióról, mely reá otthon vár. Egy újra szabadulni törekvő nemzet előharczosa lehetni, mint egykor a csatamezőn, úgy most az államalkotás terén. Labyrinth az! Minden párt magáénak fog tarta…
Your support pays for translating these classics into more languages.
Support for $12/month DonateSubscribers read with instant translation, without waiting for the free daily limit.